„Az biztos, hogy a stand-uppal nem szeretnék szakítani” – Interjú Felméri Péter humoristával

Írta: fesztbook.

Szülővárosa Kolozsvár, eredeti szakmája informatikus, de már nyolc éve a Dumaszínház oszlopos tagja. Legújabb, Hajnóczy Somával közös estje a Hétköznapi szuperhősök. Felméri Péterrel beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről.

„Az biztos, hogy a stand-uppal nem szeretnék szakítani” –  Interjú Felméri Péter humoristával

A színpadot vagy a rádiót érzed inkább hazai terepnek?

Mindenképp a színpadot. Hogy végül rádióban adják le vagy TV-ben, esetleg élőben látja valaki, az már nem tőlem függ, a lényeg, hogy a színpadon érzem magam otthon.

A pályád kezdetén előfordult, hogy az izgalomtól leblokkoltál, és nem találtad a szavakat?

Szerencsére nem igazán fordult elő. Voltam már nehezebb helyzetben, amikor tényleg kerestem a szavakat, de arra nem volt példa, hogy leblokkoljak. Kezdetben, amikor még nem volt ekkora gyakorlatom, komolyan próbáltam és készültem otthon, felmondtam a műsort a tükör előtt. Idővel erre nem volt szükség, ha úgy adódott, mindig ki tudtam vágni magam.

Van nagyobb karrier-álmod, ami még megvalósításra vár?

Jelenleg leginkább az vonzana, hogy önálló esttel léphessek fel egy nagyobb színházi közönség előtt. Ez az egyik olyan célom, amit nagyon szeretnék megvalósítani.

Vannak angol nyelvű estek is. Nehéz feladat, nem az anyanyelveden humorizálni?

Az angolon kívül beszélem még a románt, illetve nagyon keveset németül, de igazság szerint már az is vicces, ha megpróbálok németül makogni. Az angol viszont érdekes próbának indult, kíváncsi voltam, vajon működik-e, szórakoztató lesz-e másoknak. Nekem működött, mikor otthon elpróbáltam, és hamar kiderült, hogy meg lehet vele fogni a magyar közönséget. Ami a másik oldalt illeti, egyszer jártam Londonban egy tehetségkutatón, és ott is nagyon szerettek és vették a lapot. Elégedettséggel töltött el, hogy az anyanyelvűeknek és az angolul tudó magyaroknak egyaránt vicces volt.

Melyiket tartod nehezebb feladatnak: egy önálló esten hosszú időn keresztül ugyanolyan humorosnak maradni, vagy a Showder Klubban szűk 10 perc alatt nyűgözni le a közönséget?

Teljesen más a két helyzet.Nagyon minimálisan talán a Showder Klub nehezebb, de nem a rövidsége miatt, hanem mert ami ott elhangzik, bekerül a TV-be, utána feltöltik YouTube-ra, és több százezren látják. Ezért abban a pár percben kell jónak lenni és nem hibázni. Ha egy élő fellépésen bakizom, ott tudok korrigálni, adott esetben kimagyarázom. Így ez talán közelebb is áll hozzám, de egyiket sem nevezném nehezebb műfajnak a másiknál.

Ki az a személy, akinek sokat köszönhetsz, és akinek a támogatása nélkül úgy érzed, most nem tartanál itt?

Sokat számít a családi háttér, a biztonság, amit nyújtanak: hogy alkotni tudok, és rá tudtam szánni magam, hogy otthagyjam a biztos munkámat, mondván, ha nem jönnek össze a dolgok, van hova visszamenni. Fontos a lelki nyugalom is, amit a feleségem adott, de persze a Dumaszínháznak és Litkai Gergelynek is rengeteget köszönhetek, hiszen látott bennem fantáziát. Hálás vagyok a Szomszédnéni Produkciós Irodának is, hiszen ők szervezték az első Erdélyi Humorfesztivált, ami jó start volt, és bemutatkozhattam.

Eredetileg informatikus vagy. Elképzelhetőnek tartod, hogy valaha visszatérj ehhez a szakmához?

Nekem akkora a fantáziám, hogy bármit el tudok képzelni. Tulajdonképpen igen, mert vonz, és még mindig előfordul, hogy gondolkozom, ötletelek, milyen programot vagy alkalmazást lehetne írni például okostelefonra. De az ötletelésen kívül nem tettem semmilyen lépést ebbe az irányba. Kizárni nem zárom ki, de a közeljövőben nem sok esélyt látok rá.

Előfordult már, hogy valaki megbántódott egy-egy poénodon?

Olyanra nem volt példa, hogy rosszul érintett valakit egy konkrétan neki szóló poén, az viszont már előfordult, hogy valakinek a világnézetét sértettem meg. Ilyen irányú kritikát kaptam például, amikor a sokak számára tabu témának számító vallásról beszéltem, pedig egyáltalán nem volt bennem bántó szándék.

Február 18-án lesz a Hétköznapi szuperhősök című előadás premierje, amelyben Hajnóczy Somával vagy látható. Mesélsz róla egy kicsit?

Hajnóczy Soma világbajnok bűvész, ő állt elő a közös est tervével. Mindkettőnknek nagy álma a szuperhősös vonal, rengeteg képregényünk is van, ezért gondoltuk úgy, hogy egy ilyen témájú közös estet kellene összedobnunk. Az a különleges benne, hogy egy bűvész és egy stand-upos közös munkája, váltogatni fogjuk egymást a színpadon. Izgalmas, mert eddig csak humoristákkal dolgoztam együtt, és mert még én sem tudom pontosan, hogyan fog elsülni, ott van ez a jó értelemben vett veszély és izgalom a levegőben. A premier után havonta jelentkezünk majd az előadással, és szeretnénk vidékre is elvinni.

Ha 10 évvel ezelőtt megkérdeztek volna, hogyan látod magad ennyi idővel később, mit feleltél volna? Gondoltad volna, hogy így alakul?

Az nem biztos, hogy itt láttam volna magam 10 évvel ezelőtt, ahol most tartok. Az igaz, hogy pont 10 éve, 2006-ban nyertem meg az Erdélyi Humorfesztivált, de az még annyira hobbi szintű szárnypróbálgatás volt, hogy akkor még meg se fordult a fejemben, hogy a humorból meg tudnék élni. Ami azt illeti, 10 évvel ezelőtt még komolyan programoztam és ezt láttam megélhetésem eszközének, de már akkor éreztem, hogy szeretnék valami extrát, valami többet, valami másat. De akkor még nem tudtam, hogy mi legyen az.

És most hogyan képzeled el magad 10 évvel később?

Arra tippelnék, hogy nagyjából ugyanezt fogom csinálni. Remélem, ugyanígy fel fogok lépni, stand-upolok, esetleg írok ezt-azt, akár újabb könyvet is. Mindenképp a humor területén látom magam, ennek bármilyen formáját el tudom képzelni. Az biztos, hogy a stand-uppal nem szeretnék szakítani.

Reméljük nem is fogsz, mert nagyon jól áll!

Köszönjük, a válaszokat Felméri Péternek! Sok sikert kívánunk a Hétköznapi Szuperhősökhöz, - amit a közönség február 18-tól a Dumaszínházban tekinthet meg - és minden egyébhez a jövőben!

Fotó: Georgij Merjas



Ezt olvastad már?